braincrack.hu

Nos, elérkezett a nap, amikor szomorúan közlöm: át kell írnotok a bookmarkotokat, le kell cserélnetek az rss feed linketeket, ugyanis ezennel a braincrack a saját helyére költözött. Az alkalmat ünneplendő új köntöst is kapott, amitől remélhetőleg le fogtok esni a széketekről, majd egyszerre kaptok epilepsziás rohamot és élveztek el. Itt a régi cuccok változatlan formában elérhetőek maradnak, a világuralomra törő terveim kibontakozását viszont az új oldalon fogjátok látni.

új webcím; új rss. Nyomás innen, át oda. [:

boo

több

Szabi

hip hop vs. screamo? Brokencyde. és világégés.

Szemöldökráncolnivaló erre a nyomott hétfő délutánra a Brokencyde, ahol a gyermekek a bólogatós rap ütemeket gitárokkal és némi elektronikával, míg a szövegelést hörgéssel toldják meg. Bár a hatalmas egyediség közepette értelmes mondanivalóval nem sikerült előrukkolni, de ettől függetlenül érdekes lehet azoknak, akik szeretik a crossover stílusokat. Érdekes olyan értelemben, ahogy egy vastag üvegfal túloldaláról nézi az ember, ahogy egy adag beviagrázott csimpánz elkap egy veszett tehenet. Korántsem jó, még csak nem is kellemes, de attól még nem árt szemrevételezni, hogy ilyen is van. Amúgy a többi számuk hallgathatóbb egy fokkal, nem értem, hogy miért a legelviselhetetlenebb trackhez készítettek videót.

Brokencyde – Freaxxx

Warren Ellis a klipphez azt a kommentárt fűzte a blogján, hogy “it really is one of those “fall of Western culture” moments. It’s a near-perfect snapshot of everything that’s shit about this point in the culture“. Várom, hogy a jövő történészei a törmelékek alól ezt a videót kotorják ki először, majd úgy döntsenek, hogy nem tudják, hogy milyen emberek élhettek pár ezer évvel ezelőtt, de jobb is így.

Ezúton kívánok boldog új félévet az egyetemistáknak. Reggel nyolckor előadáson ülve gondoljatok arra, hogy lehetne rosszabb is: ezt a cuccot is nézhetnéd másfél órán keresztül. Mert bizony ezt a klippet még a kis ribik sem mentik meg.

Szabi

az ébredés ninjái

Vannak olyan emberek, akik nem úgy kelnek minden nap, mintha egy ördögűzésből térnének a valóságba, zihálva, szenvedve, sírva, zokogva. Vannak emberek, akik az óra csörgésére magukhoz térnek, és ninja módjára hasítják ketté az álomvilágot, hogy egy pillanat alatt az evolúciós lista csúcsára jutva, emberként működjenek a nap további részében. Nincs semmi alkudozás, könyörgés a világnak csak még húsz percnyi narválokkal fajtalankodó unikornisokért, nem három és fél óra alatt jutnak el az egysejtűtől egy zombi szintjéig, és nem traumaként élnek meg minden reggelt.

Mondjátok, hogyan csináljátok? Hogy a bánatba vagytok képesek csak úgy felkelni? Az ébredés ninjái, nyilatkozzatok.

Szabi

sunday morning tits & coffee 3

Szegény Vidó sír, hogy nincsenek mostanában bejegyzések. Bár ez csak félmegoldás, de csekkoljátok az ld50-en a rovatomat, attól talán megkapjátok a játék, zombi, csöcs, gadget adagotokat. Aztán stay tuned, nemsokára csilli-villi lesz itt is minden.

Keanu Reeves fogja Spike-ot alakítani, a Cowboy Bebop filmben. Törölgessétek le a kijelzőről az előbb rá köpött kávét, morzsolgassátok el könnycseppeiteket, mivel egy újabb kultanime készül Hollywood áldozatául esni. Jóreggelt. Ha még szeretnétek esélyt arra, hogy a vizsgaidőszak utolsó napjaiban összekaparjatok pár kreditet, vagy a félév zárás előtt feljavítsátok a jegyeiteket, akkor ne kattintsatok beljebb, ugyanis masszívan addiktív játék-beöntés vár rátok. Meg usb-s műpunci és cicimelegítő. Plusz unikornisok és méltatlanul mellőzött horror-ikercsajok. És persze némi zene, ahogy ez lenni szokott.

sunday morning tits & coffee 3 @ ld50.hu

Szabi

hogyan lehet kde4 alatt filmet nézni?

Amióta linuxot használok, KDE fanboy vagyok, és amióta megjelent az első béta, KDE 4-et használok. Ám az évek ide vagy oda, néha kiviszi az agyamat, és legszívesebben egy veszett unikornissal erőszakoltatnám meg az összes programozót. Íme egy kis leírás, hogy mit kell művelni ahhoz, hogy filmnézés közben negyedóránként ne kapcsolja ki a kijelzőt a drága.

• a system settings –> display –> power controllnál szedd ki a pipákat
• a system settings –> power management –>general settingsnél mondd, hogy a powerdevil ne kezelje a kijelző erőtakarékosságát
• a system settings –> power management –> edit profiles menüpontjánál az épp aktuális profil actions és screen menüpontjainál is szedd ki a képernyő kikapcsolására vonatkozó pipákat

Igen, jól látjátok, négy különböző helyen lehet ugyanazt állítani. És végig kell szenvedni, mert luxus úgy megírni a rendszer default filmnéző programját, hogy ne hagyja kikapcsolni a kijelzőt.

Hörg.

Szabi

élő szereplős Cowboy Bebop film. Keanu Reeves főszereplésével. gah

Nos, az a helyzet, a Cowboy Bebop kultanime is Hollywood áldozata lesz. Már az elég rossz volt, hogy a sorozatból készült egy egész estés anime, de ami most fog történni, az rémesnek ígérkezik. Keanu Reeves fogja Spike-ot (aki a képen látható) alakítani, és ez az én fantáziámat teljes mértékben meghaladja. Spike magas, vékony, könnyed és vicces. Ezzel szenben Keanu Reeves bár vékony, de alacsony, és nem láttam még vigyorogni. Persze ne nekem legyen igazam, és derüljön ki, hogy a mainstream cyberpunk szuperhősünk valójában egy bohém figura, aki jól el tudja játszani Spike szerepét. Akkor már csak abban kell reménykedni, hogy a történetírók összeszedik magukat, és valami olyat alkotnak, ami legalább köszönő viszonyban van az anime hibátlanságával. Jelentem, cseppet sem vagyok bezsongva.

Bár, az bizakodásra ad okot, hogy Shinichiro Watanabe (az anime rendezője) is részt fog venni a munkálatokban, mint társrendező.

Szabi

új Prodigy szám e vagy?!

Alakul az új Prodigy album, és amit eddig megmutattak, az iszonyat zsírul hangzik. Kicsit drámenbézesebb, mint amilyen a Prodigy lenni szokott, ám ez korántsem baj. Itt az új szám, az Omen, ami mondjuk nem jön be annyira, mint az Invaders Must Die, de ettől függetlenül remek partitrekknek tűnik.

The Prodigy – Omen

És aki lemaradt volna az Invaders Must Dieról.

The Prodigy – Invaders Must Die

Szabi

mi az a breakcore? ez.

Azt hiszem, ha valaki arra kérne, két percben mondjam el, mi az a breakcore, csak ezt a videót linkelném neki. A zene és a kép tökéletesen összefoglalja: csapongó, teljesen elborult, tele van teljesen ranom elemekkel, és mindent magába gyúr a deszkásoktól a farm ahol élünk lováig. Majd mindezt elkezdi rágni, néhol lassabban, néhol olyan gyorsan, mint egy bespeedezett mókus. Aki épp epilepsziás rohamot kapott. Hogy az ember agyát megmorzsolja egy kicsit, és amikor véget ért, kiváltsa azt a reakciót, hogy “ez mi a fasz?!”

zene: Ove-Naxx; videó: The RP

Szabi

World of Goo

Ez a játék egyszerűen lehengerlő. Ilyen szintű kreativitást nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára. A lényege nagyjából annyi, hogy a kis bogyókkal építkezni kell, és eljutni egy csapig. Ám ez amennyire unalmasan hangzik, annyira hihetetlen izgalmas, ahogy a legelképesztőbb képeket sorra megfejelik, és amikor már azt hinném, hogy lehetetlen ebből a koncepcióból bármi újat kihozni, egy akkora fordulatot visznek be, amitől kétszer körbepörgök, mielőtt kiesek a székemből.

Zseniális, bámulatos, tökéletes, pont olyan nehéz, hogy gondolkodni kelljen, de azért némi erőfeszítés árán meg lehessen csinálni. Épp eltalálták azt a szűk réteget, ahol már sikerélménye van az embernek egy feladat megoldásakor, de még nem kezd el káromkodni, hogy milyen kegyetlen. Mindemellett a játék végig vicces, a zenéje kellemes, és elképesztően változatos, a maga elborult módján. Ez az, amikor összekevernek egy számítógépes játékot a művészettel meg rengeteg droggal.

Csekkoljátok, mert különben a világ legjobb játéka mellett mentek el.

Szabi

sunday morning tits & coffee

És el is felejtettem szólni. Az ld50.hu-n van egy rovatom, mely két hetente jelentkezik  mindenféle random dologgal, ami segíthet egy szörnyűséges vasárnapi ébredést elviselhetőbbé tenni. Csöcsök, csilli-villi gadgetek, filmek, sztriptízelő robotok, csápok, lolik, zombik, és hasonlók.

sunday morning tits & coffee #1

sunday morning tits & coffee #2

jóreggelt.

Szabi

Nazi Zombie Cheerleading Camp

Úgy tűnik Park Chan Wook, az Oldboy rendezője is azon a véleményen van, hogy az alig rothadó, rövid szoknyában beleket ontó zombi lányok szexik. Így aztán a Zombie Strippers után jön az újabb zombicsajos film, a Zombie Cheerleading Camp.

Aki meg nem szeresse a csajokat, de a zombikat igen, az nézze meg a Dead Snow trailerét. Itt náci zombikat hentelnek a hőseink. És a kis teaser alapján iszonyat debil a humora.

A tapasztalat? Ne hagyd, hogy a zombik megharapjanak. De ami még fontosabb: ne hagyd, hogy a zombik tökön harapjanak.

Szabi

30 bikinis japán csaj + síkosító + 1 fószer

Ez egyszerűen bámulatos, japánban szeretnék élni. Alább egy játékot láthattok: a feladat, hogy át kell kúszni harminc bikinis, síkosítóval bekent, masszívan nagyon helyes japán csajon, hogy aztán a lányok teletömködjék szivacs-szerűséggel a nadrágod (mert hát mégsem akarjuk nézni a fószer erekcióját), majd aztán az enyhén fanszőrös, és na vajon mitől nedves cuccokkal egy másik emberkét kell megdobálni.

A gyerekkoromban még oly népszerű Játék Határok Nélkül jutott róla az eszembe, de ez sokkal jobb, mert bikinis japán csajok vannak benne. <3

#update: a jútúb már nem működik sajna, de itt meg tudjátok nézni

Szabi

Dan Le Sac vs. Scroobius Pip

Az a baj a zenei ízléssel, hogy folyton változik, és nem tudom megcsillagozni, hogy mely bandák azok, amelyek mellett adott időpontban szó nélkül elmegyek, majd fél év elteltével, újra rábukkanva teljesen rákattanok. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha a todo listámon egyszercsak elkezdene villogni, hogy “hallgass Dan Le Sac vs. Scroobius Pipet, mert most már úgy fogod megítélni, hogy naggyon súlyos”. A 16 éves önmagam minden bizonnyal arcon röhögne, ha megtudná, hogy mostanában csomó hip hopot hallgatok, node istenem, az a gyerek úgyis egy kis pöcs. [:

Hagyom, hogy a szám meg magáért beszéljen.

Dan Le Sac vs. Scroobius Pip – Thou Shalt Always Kill

2008-ban jelent meg a debütalbumuk (na jó, angol-földön már 2007-ben), és a jelenlegi állást tekintve ezt is hozzá kellene csapnom a Fumuj mellett a 2008-as év végi listámhoz. Hja, ha már itt tartok, másszatok el a kultblogra, és csekkoljátok az ottani év végi összesítőket is.

Szabi

Master Bates

(Cyanide and Happiness)

Szabi

intermezzo

A halál négy lovasa már sikítva menekül a közelgő octokornis elől, ami nemsokára a te szobádba is bedugja csápjait. Igen, most felcsigázlak titeket, hogy dildókon ülve várjatok, mert a közeljövőben történni fog valami.

Szabi

The Bukkake Udon Song

Damage tegnap twitteren egy mechából kilőtt hordányi műfasszal torpedózta meg az agyam azt a bizonyos négy kerekét, és csak mostanra sikerült kereket cserélnem, hogy az elkerekedett szemekkel ordítva röhögéssen túljussak, és írni is tudjak a dologról. Ez az Astroninja nevű punk banda videóklippje, csöcsös anime csajokkal, robotokkal, démon-szállta Chuck Norrissal, és persze bukkakéval, meg hasonlók. Óh, és a Hentai királynőt el ne felejtsem.

ASTRONINJA – The Bukkake Udon Song

A legrosszabb, hogy ötszöri hallgatás után úgy érzed, te vagy középen, és a dallama úgy ivódik beléd, mint ahogy az űrlényekből rád lőtt zöld. Hogy aztán azon kapd magad, hogy vacsora közben ezt dúdolgatod. Én mondom nektek, ordítva röhögés közben nagyon nehéz enni.

Astroninja myspace / twitter

Szabi

Fumuj

Leszakad az arcod, akkora ez a zene. És persze lemaradtam róla, hogy a 2008-as zenés összesítésben megemlítsem, mert csak a napokban ismertem meg, de sebaj, írok róla most. A Fumuj egy francia banda, idén jelent meg a The Robot and the Chinese Shrimp c. lemezük, ami iszonyat durván 10/10 pontos hip hopos, dubos, elektronikusos, néhol vonósos, néhol gitáros, naná, hogy francia.

Fumuj Live – Bouddah’s Core live

Sajnos a neten iszonyat alulreprezentáltak, jútúbon ez volt a legértelmesebb, amit találtam, és a lemezről a kedvenc számaim a myspace-ükön sincsenek fenn, úgyhogy a legjobb, ha elhiszitek nekem, hogy ez baromi jó, és beszerzitek az albumot.

Fumuj honlap/myspace

Szabi

The Gene Generation …. lol

A várva várt Gene Generation akkora égés, hogy szinte beleesett az “áh, írni sem érdemes róla” kategóriába, de azért két mondatot elejtek mégiscsak. Nagyon szomorú vagyok, mivel be lettünk rettentően zsongatva, aztán vagy egy évet csúszott a megjelenés, ha nem többet. Gondolhattam volna, hogy oka van annak, hogy nem merik megmutatni, node hogy ekkora.

Komolyan mondom, egy értékelhető doglot nem tudok felidézni a filmből. De, a Combichrist dobosnőjét, bár őt csak pár pillanatra látjuk. Amúgy a Gene Generationben gyakorlatilag minden katasztrófa. A CGI-ket szerintem a szekrény alján találták floppykon, és gondolták ne vesszenek kárba, berakták a filmbe. Ami pláne azért volt hülyeség, mert meg lehetett volna oldani nélkülük is, és akkor csak annyi változott volna, hogy megmenekülnek pár nagyon égő képtől.

A történet nagyjából az, hogy van egy csápokat kilövő dns hackelő gadget, amit mindenki meg akar szerezni. Van egy bérgyilkosnő, aki ahhoz képest, hogy bérgyilkos, igencsak ingatag érzelmileg. Adott neki egy balfasz öccse, akit vagy gyepálnak, vagy lehugyoznak. Szó szerint. Adott egy tekergőző bélmaszlag, aki a főgonosz. Van neki pár testvére, akik szintén gonoszok, és a gadgetet akarják. Ezen kívül van egy bűnöző banda, akik a bérgyilkoscsaj öccsét akarják elkapni, mert tartozik nekik. Meg egy tudós, aki a jókat képviseli, ennek megfelelően jóképű is, buzi is, de meg is dönti a vágott szemű bérgyilkoscsajt, a jelenetei másik felében pedig elájul.

A legnagyobb debilség, hogy a legfontosabb feladatot folyton a balfasz öccsre bízzák. A szerencsétlent már kétszer levizelték, majd még hányt is egy sort, és ezután egy köteg pénzért kiadják neki utasításba, hogy a nagyonnagyon fontos, a főgonosznőt megmenteni képes gadgetet szerezze be. Mert egyértelmű, hogy egy ilyen fontos feladatot egy ilyen kaliberű személyre kell bízni. A másik amin folyton röhögtünk, hogy az emberek platform cipőben, sminkben és hegesztőszemüvegben alszanak.

Szívesen zárnám azzal, hogy “de legalább jó csaj van benne, meg csöcs és dugnak is”, viszont Bai Lingnek olyan mellbimbói vannak, amiktől félek. Szerintem lőni is tud velük. A film baromságainak és bénaságainak sorolását kb hajnalig folytathatnám, de annyira rossz, hogy nem is érdemes vele ennyit foglalkozni. Ennek egy olyan filmnek kellett volna lennie, ami megjelenik, és szép csöndben a feledésbe is merül, anélkül, hogy harmincöt embernél többen megnéznik. Ám be lettünk zsongatava, mert hát ha azt mondják, hogy új cyber-kultfilm van a láthatáron, arra csak felkapjuk a fejünket. De itt még az sem segített, hogy jó a soundtrack.

Szóval lényeg a lényeg, bárki bármit mond, ez a film rettentő ciki. Még akkor is az lett volna, ha tíz évvel korábban jelenik meg. Nem ám hogy kultfilm nem lesz, de még egyszer szívesen nézős sem. Hüpphüpp.

Szabi

Az utolsó slukk

“Január elsejétől Pécsett is megtiltják a dohányzást és az alkoholfogyasztást a közterületeken. A rendelkezés a pécsi közgyűlés határozata alapján született. Eszerint nem lehet rágyújtani a kulturális intézmények, az oktatási-, egészségügyi-, és egyházi intézmények 50 méteres körzetében, valamint a buszmegállókban és a játszótereken. A rendeletet megszegőket akár harmincezer forintra is megbüntethetik. Ugyanígy jár az is, aki a felsorolt közterületeken alkoholt fogyaszt. Kivétel az utcai árusok előtti terület, valamint a hivatalos, bejelentett rendezvények, ott továbbra is lehet szeszes italt fogyasztani…”

Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy lőttek tavasszal a Szent István téren borozgatásoknak, ami nem kell, hogy ragozzam, mekkora érvágás a fiataloknak. Node:

AZ UTOLSÓ SLUKK – FLASH MOB @ PÉCS

IDŐPONT: 2008. DECEMBER 31.  23:50, azaz éjfél előtt tíz perccel; HELYSZÍN: Pécs, Városháza (Széchenyi tér 1.)

23:50-től öt percet ácsorgunk,  23:55-kor mindenki gyújtson rá egy cigarettára a városháza előtt, majd 00:00-kor nyomja el azt, és vegyüljön el a tömegben.

http://utolsoslukk.blogspot.com

Továbbítsátok, linkeljétek, küldjétek emailben. Gyújtson rá az is, aki amúgy nem dohányzik, csak hogy érezzék ők is a szabadság tüdőbe markoló ízét, hehehe.

Szabi

There’s that goddamn sun again

we drink ’till we stink and we smoke ’till we choke.

because that’s how we get things done. you and me.

and every day the dawn comes on,

we turn our eyes up in surprise,

saying:

“There’s that goddamn sun again“

(via, created by prophesise, for the DOKTOR SLEEPLESS community)

Szabi

Cruel Melody

Black Light Burns – Cruel Melody

Csak úgy. Take a chill-pill, aztán dőljetek hátra, hallgassátok és dúdoljátok.

Take me away, I might as well be yours

Take me away, I might as well be yours

Take me away, I might as well be yours

Take me away, I might as well be yours

Take me away, I might as well be yours

Take me away, I might as well be yours

Szabi

Amiken érdemes volt 2008-ban tombolni

A fesztiválok és koncertek sem maradhatnak ki az év végi összesítgetésből. A tavalyi év egyik legnagyobb eseménye a Pécsi Egyetemi Napok volt, de ezt nem sorolom a többi fesztiválhoz, mert ez sokkal több volt annál. Köszönhető ez annak, hogy a bölcsész kar csapatának tagja voltam, így nekünk a PEN nem 4 átbulizott napot jelentett, hanem előtte hónapokon át tartó felkészülést is. Na jó, hónapokon át, hetente egyszer, néha többször, éjszakákba nyúló kocsmázásokat a csapattal, hogy egész pontos legyek. Meg PEN bifór partikat a többi csapattal. Meg utána egy prágai utat. Úgyhogy kb az egész tavaszi szemeszter a PEN nevében tellt, így egyértelműen az volt a legnagyobb és legmókásabb esemény 2008-ban. Ó, és kezdjetek félni, 2009-ben is lesz PEN.

Az első igazi fesztivál, amire  rövid látogatást tettem, az orfűi alter fesztivál, a Fishing on Orfű volt, de abból csak meredek domboldalak, bölcsészeknél bölcsészebbnek öltöző fiatalok, rossz zene és drága pálinka az, ami megmaradt. Amin végig jelen voltam, az a Volt, Hegyalja és Sziget fesztivál volt. Ezek közül a Hegyalja iszonyatos csalódás, köszönhetően a kevés embernek, a minősíthetetlen hangosításnak és a sovány felhozatalnak. A Sziget közepes csalódás volt, a környező lakosságnak köszönhető hangerőszabályozásnak, de azért csak elütöttük az időt valahogy. A Volt viszont remek volt. Bár a hangosítással ott is akadtak problémák (lásd Cypress Hill), de összességében igazi nagybetűs fesztivál hangulatban barmoltuk végig az egészet, hihetetlen csinos lányokba botolva minden lépéskor,  eközben jó bandákat hallgatva.

Koncertek… Három koncert van, amit a többi közül kiemelnék. Ők hárman holtversenyben az élen állnak. Az egyik első a Punish Yourself Szigetes fellépése (a bejegyzés elején látható képet is ott lőttem). Ez volt életem egyik legelborultabb koncertje. Amikor a csaj egy sarokcsiszolóval elkezdte a zene ritmusára szikráztatni a hasára erősített fémlapot, akkor azt hittem, nem lehet már hova fokozni a látottakat, de pár perc múlva megjelent félmeztelenül, lángoló karmokkal. Miközben a banda valami elvetemült industrial-techno-rockot játszott. A másik első helyezett a Flogging Molly fellépése, szintén a Szigetről. Egyértelműen életem legjobb hangulatú koncertje. Olyan volt, mint egy vidám-részeg kocsmai bunyó, ahol az egyik pillanatban az arcok püfölik egymást, de úgy, hogy ne nagyon fájjon nekik, majd a másik pillanatban egymás vállára borulnak, és adnak egymásnak egy kortyot a sörükből, majd együtt ordítják a refrént. A harmadik első helyezett pedig a The Big Royal Kunamaka Orchestra volt, a PEN-en. Teljes áll-leesés cirkusz-metálra, ahol a hihetetlen energikus és magával ragadó zenét egy hangulatelemként szolgáló, pórázon cibált félmeztelen alak fokozta, és erre jött még rá a PEN hangulat. Csillagos ötös.

Sajnos csomósok dologra nem tudtam elmenni, pedig szerettem volna. Ha valaki jött volna velem bankot rabolni, és időgépet fejleszteni, akkor valószínűleg a Horse the Band pesti koncertje is itt lenne, a Hardcore Explosion nagy-nagy techno banzáj is, az ott fellépő Ophidian meg pláne, és a pár hete pesten járt DJ Scotch Egg is meg lenne minden bizonnyal említve.

Adjatok nekem sok zsák pénzt, vagy jól fizető állást, és jövőre is mászkálni fogok zenés-tánco mulatságokra, hogy utána mesélhessek róla.

Szabi

Amiket érdemes volt 2008-ban nézni

Korábban nem voltam egy nagy filmes, idén viszont igyekeztem az érdekesebbnek tűnő múvikat befigyelni, és sajnos a legtöbben csalódtam. Az év abszolút toronymagasan nyertese az In Bruges, egy borult, fekete humoros dráma két bérgyilkosról. Általában utálni szoktam a lassabb filmeket, úgyhogy külön plusz pont, hogy ezt mégis imádtam. A képi világa és a hangulata valami hihetetlen, és a vége… Aki nem tette volna, feltétlen nézze meg.

Második helyezett a The Dark Knight, amiről többet nem is mondanék. A harmadik pedig a Postal. Uwe Boll ezzel szerintem bőven felülmúlta mindenki elvárását, és amellett, hogy sikerült visszaadnia a játék hangulatát, olyan dolgokat mert a vászonra vinni, amiken egész Amerika hőbörög. Egy teherautónyi általános iskolást lemészárolnak benne, elütik a babakocsiban robogó csecsemőt, és még 9/11-ből is poént csinálnak. Pár haverral és sörrel simán végig röhögős a film, úgyhogy részemről riszpekt.

A negyedik, és egyben utolsó, ami eszembe jut, az a Tropic Thunder. Egyrészt Tom Cruise baromi jó alakítása miatt, másrészt a film hangulata miatt.

Teljesen külön kategóriában említendő a Hunter S. Thompson életéről és munkásságáról forgatott, Gonzo névre hallgató dokumentumfilm, amit mindenki nézzen meg, aki hallotta már az író nevét valaha.

Sorozat tekintetben a Californication továbbra is jó, és a Dexter is, bár a befejező részeket szerintem ordas módon elszúrták. Az év sorozata viszont egyértelműen a How I Met Your Mother. Kíváncsi lennék, hogy mit tól az írói gárda, és milyen lehet egy brainstorming session, amiből ezek a kreténségek születnek.

Rajzfilmek terén a Simpson család eláshatja magát Bart gőrdeszkájával, hogy utána a folyton éheztetett kutya rájuk vizeljen, 4-5 epizód után már nem is vettem a fáradtságot, hogy megnézzem, annyira sehol sincs a Family Guyhoz képest. A Code Monkeys hozta a szokásos kritikán aluli színvonalat, bár a múlt évadban Hitler feltámasztásával, majd levizelésével és újra megölésével elég magasra tették a lécet, és ennél nem is sikerült durvábbat kitalálni. Bár, ha eddig nem is nézted a sorozatot, az április 20-ai, “The Story of 420“-t érdemes megejteni. Ezen felül örömhír, hogy a Robot Chickennek lesz negyedik évada is. Plusz pár hete kijött a Robot Chicken Star Wars Special második része, ami szintén highly recommended. Hja, és persze a South Park, ami szokás szerint jó volt, plusz riszpekt pont nekik is, mivel a honlapjukon streamelhetővé tették az összes epizódot.

Anime részleg sajnos idén nincs, belőlük szinte teljesen kimaradtam idén. Hallottam, hogy a Vexillet nálunk is bemutatták, de az nem nagyon tud mit felmutatni azon kívül, hogy szép, és két Boom Boom Satellites szám is van a soundtracken. Ezen kívül Miyazaki mester Ponyo on the Cliff by the Seajébe néztem bele, de szemmel láthatóan nem én voltam a célközönség, így miután láttamoztam, hogy itt is milyen magával ragadó képi világgal operál, abba is hagytam. Úgyhogy kérlek meséljetek, mely animéket volt érdemes idén megnézni?

Két film van még, amit lehet, hogy később majd bánni fogok, hogy itt nem említettem meg. Az egyik az Adam’s Apples, egy skinhead története egy pappal, amiről mindenki áradozott. A másik meg a RocknRolla, amiről még nem hallottam semmit, de mivel Guy Ritchie rendezte, nagyon remélem, hogy nem lesz olyan égés, mint az ál-Tarantino rendezte Hell Ride.

Szabi

Amiket érdemes volt 2008-ban hallgatni

Lassacskán ideje a tavalyi után újra év végi összesítéssel jelentkeznem. Bár biztos vagyok benne, hogy mint minden évben, most is az lesz, hogy két hónap múlva találok vagy öt albumot, amitől elszáll az agyam, és rögtön elkezdem bánni, hogy nem szerepelnek ebben a bejegyzésben, de végülis minden évben ez van. Hja, és rossz hír, amiről már írtam, azt belinkeltem (vagy a mixeknél, hogy honnan tudjátok lerántani), ám ezen felül most nem halmozlak el titeket jútúbokkal. De a gúgli még mindig a barátotok.

A külföldi albumok, amiket nagyon bírtam: Maybeshewill – Not For Want of Trying; The Big Royal Kunamaka Orchestra – Tales From The Dead; Wagdug Futuristic Unity – Hakai; Igorrr – Moisissure; Rabbit Junk – This Life is Where You Get Fucked; Slipknot – All Hope is Gone; Mindless Self Indulgence – If; Puscifer – “V” is for Viagra

És egy pár magyar: Isten Háta Mögött – A Kényelmetlen Lemez; Brains – Top Shotta; Superbutt – You And Your Revolution

A last.fm azt mondja, hogy ezek az előadók pörögtek a legtöbbet az elmúlt 12 hónapban: Boom Boom Satellites; The Fratellis; Dropkick Murphys; The Libertines; The Mad Capsule Markets; Rise Against; Beat Dis; He Is Legend; Maybeshewill; Slipknot

És hogy egy pár mixet/podcastot is megemlítsek, amiket rongyosra hallgattam: Fine Cut Bodies – An Exclusive Kultblog Podcast; Zardonic – Subcultonegro!; deadhead – Trip Around The 8bit World Podcast (igen, ez az enyém, attól még sokat hallgattam [:  ); Beatman & Ludmilla – Breakout Breeze 10.12.2008; Fexomat Live @ Mannheim

Hogy ebből bármi következtetést lehetne levonni, azt kétlem, maximum azt, hogy van pár album, amiről valami oknál fogva nem írtam. Sőt, olyan is van, amit elsőre lehúztam, aztán mégiscsak megszerettem. Mindenesetre ha valamit nem ismernétek, csekkoljátok. Hogy bajotok nem lesz tőle, azt nem merem megígérni.

Hja, és csekkoljátok a kultblogot, mert a crew idén is meg fog nyilvánulni, és biztos vagyok benne, hogy csomó olyan jóságra akadhattok majd ott, amik nekem is kimaradtak.

Szabi

Make it Rain

oizys sez exkluzive nekem, karácsonyra.

Baró, tenx [:

Szabi

Aachi and Ssipak

Nos, az Aachi and Ssipak egy 2006-os dél-koreai rajzfilm, és annyira retardált, hogy eléri a Dead Leaves szintjét. És most jöttem rá, hogy már vagy másfél éve adósotok vagyok a Dead Leaves beszámolóval, így jó eséllyel nem is tudjátok, hogy miről beszélek. Nomindegy. Kéremszépen, ezennel megalapítom a Braincrack díjat, és elsőként az Aachi and Ssipaknak ítélem, ugyanis egy olyan világban játszódik, ahol az emberek a létező összes energiaforrást eltüzeltek, így nincs más hátra, szarból kell energiát teremteni. De itt még nincs vége. Mindenkinek a születésekor egy, a személy szarás közbeni identifikálására szolgáló ánusz-gyűrűt helyeznek fel. És hogy mindenki jó helyre szarjon, Juicybar (valami kék nyalóka) függővé tették az egész népet, és a megfelelő helyre szarás jutalmaként kapnak egyet.

Aachi and Ssipak trailer

Ehhez a kerettörténethez adjunk hozzá fura kék mutánsokat, akiket vagy halomra ölnek, vagy ők ölik véletlenül halomra egymást, mert hát ki a fene tudja kapásból, hogy a rakétavető melyik végéből jön ki a rakéta. Node van még überkemény cyborgunk,  tetemekből lényeket faragó őrült tudósunk, két utcagyerekünk, és egy csajunk, aki adottságaival tökéletesen tisztában van, és mivel szerinte a gondolkodás fárasztó, inkább úgy intézi el a dolgait, hogy megvillantja a melleit. Hja, és az egyik fickó fantáziája lévén random bevillano szado-mazo bőr gagyában lapáttal a másik seggét csapkodó jeleneteket meg sem említettem.

Szóval a másfél óra alatt vagy retardáltabbnál retardáltabb párbeszédeket hallunk, vagy mindenki halomra öli egymást. Néha becsúszik egy “szarj nagyot és egészségeset, hogy legyen sok energiánk” reklám, ahol úgy beszélnek az ánuszról, mintha pina lenne, de ez csak a hab az amúgyis nagyon fura torta tetején.

Nem tudom mennyire jött le, de ezt látnotok kell. A Dead Leavest meg igyekszem újra megnézni, hogy most már valamikor tényleg írjak róla.

Szabi

Chuck Palahniuk könyvei

Lévén, hogy Karácsony, pár órája mászkáltam a Pécs – Árkádbéli Alexandrában, és rövidke nézelődés után rájöttem, hogy Chuck Palahniuk kb összes könyve kapható angol nyelven. Ez jó hír, mivel kb fél éve még csak a Fight Club, Diary, Rant hármast találtam. Most viszont a régebbiek mellett még a Snuffot is kiadták. Igaz, vagy 4500 az ára, és a borítója is más, de hát ne legyenek ilyen nagy igényeim, örüljek, hogy kapható.

Szóval ha szeretnétek nekem ajándékot venni Karácsonyra, tudjátok hol kell keresni. De ha magatoknak szeretnétek, akkor is ajánlom, egyik könyvével sem fogtok rosszul járni.

Szabi

Suns Owl

No, és mára megkapjátok még a Suns Owlt is, csak hogy lássátok, vannak japánban is tökös bandák. Sajnos csak a myspaces számaikat hallottam még, de azok alapján a tenyeres-talpas, vastag basszusos és kellemes énekes-ordítós, gonoszan nézve bólogatós modern metál vonal és a dupla lábdobot cséplős, hörgős-ordítós pofánbaszlak-hardcore között mozognak. Hogy valami magyar példát mondjak, valahol a Neck Sprain és a Blind Myself között helyezném el őket. Szóval faszaság \m/

Suns Owl myspace

Szabi

die!!die!!color!!!

Elsőre az Enter Shikari jutott róluk az eszembe, csak abban a bandában nincs cuki japán csaj. Ebben viszont van. A die!!die!!color!!! japán módra vegyíti a kemény gitárokat, még keményebb techno döngöléseket, trances betéteket, ordítást, jpopot és női éneket, és még számtalan tök random elemet a tört ütemes alapokig, vagy a screamo/metalcore-ig. Így aztán a debil döngöléstől a bárgyú tekintettel gügyögésig, nomeg a lehajtott fejjel bólogatásig kb mindent csinálunk két szám leforgása alatt. Kattogjatok a myspace-ükre, mert a jútúb videó iszonyatos minőségű.

die!!die!!color!!! homepage / myspace

Szabi