Szakítok a prüttyögős vonallal picit, de azért nem maradtok bige nélkül. A mai banda a Suicide City, aholis a balra látható, szanaszéjjel varrt hölgyemény (Jennifer Arroyo) a basszeros, akit a néhai Kittie zenekarból ismerhettek. Mellette még Billy Graziadeit említem meg, aki a Biohazardban tevékenykedett. No, de elég a tagokból. A Suicide City post-hardcore… naná, mostanában mi nem?… Inkább úgy mondom, hogy néhol pankos, néhol dalolászós, néhol darál, néhol ordít, néhol némi elektromos ketyerék is feltűnnek. Ami sajnálatos, hogy eddig csak egy EP-jük jelent meg (ami 2005-ös), ám a rajta levő 5 szám mind remek.
Suicide City – Give Me Your Pity
Suicide City homepage / myspace
Szabi
Hasonló témánál maradva (mármint csajos-elektronyos), itt van franciahonból a Kap Bambino. Ők egy duó. A képen látható csajszi üvöltözik a mikrofonba (az énekről valamiért folyton a Rabbit Junk énekesnője jut az eszembe, ő is hasonló stílusban szokta nyomni a számokban), míg egy fickó az elektromos ketyeréket kezeli. De a Kap Bambino sokkal elborultabb, mint a tegnap bemutatott Tying Tiffany. Az még csak hagyján, hogy az ének meredekebb (tuti, hogy nem ezeket a számokat fogod dúdolászni hazafele menet), de a zenei alap is extrémebb, mindenféle zajokkal, sípolásokkal, prüttyögésekkel. Magyarán faszaság. [:
Csak növeli a zene élvezetét, ha egy dögös csajszi az énekesnő. Sőt, igazából ő az egyetlen oka annak, hogy ezt a bejegyzést most itt láthatjátok. Ha nagyon őszinte akarnék lenni, azt mondanám, hogy kicsit idegesítő is a hangja. De kit érdekel? Ettől függetlenül a koncertjén tuti, hogy ott ugrálnék az első sorban. A zene amúgy ilyen elektromos, pop-pankos, kellemesen ugrálósan lötyögős. Ha az bejön, amit Varga Zsuzsa mostanában csinál, akkor ez is tetszeni fog.
Folytatom a debil filmek sorát egy igazi gyöngyszemmel. Az új-zélandiakat azért bírom, mert rendelkeznek annyi iróniával, hogy viccet csináljanak abból, hogy a világ végén laknak, egy halom birka között. A Devil Dared Me To egy kaszkadőr-wannabe gyerekről, és a mellette álló kis csapatról szól, akik megpróbálnak befutni.
Már most leszögezném, a Strange Wilderness c. film rossz. Katasztrofális. Egy maroknyi, folyton ivó-tépő banda, egy titkos térkép segítségével nekiered a vadonnak, hogy dokumentumfilmet készítsen Bigfootról. És higyjétek el, ez még csak a jéghegy csúcsa. Rém debil sztori, rossz alakítások, még rosszabb poénok, de mindezek ellenére azt veszed észre, hogy visítva röhögsz, amikor a film egyik csúcspontjaként sugárbahánynak a mólóról egy támadó cápát.
Este, haverokkal, sörrel, tökéletes. Bárgyú karakterek, tornyosuló hullahegyek, remekül eltalált filmzene, még több hulla, csonkoló pornó, sorozatgyilkosok, poénok, nomeg persze iszonyat dózisú fekete humor, a film végig pörög, és a befejezése büntet. Kell ennél több? Nekem nem.
