Dunaszekcső

Néha az emberrel történik valami, amit nem bír hova tenni. Értelme nincs, nem is feltétlenül vicces, inkább csak meglepő, valószínűtlen. Olyan viszont még nem volt velem, hogy ilyen dolgok folyamatosan jöjjenek, egymás után. Szerintem valószínűtlenségi generátorral termelték az áramot a kocsma sörreklámjának világításához. Biztos, hogy ez van a dolgok hátterében. De akkor sem lennék meglepődve, ha kiderülne, hogy Dunaszekcsőt egy elfeledett indián temetőre építették.

Nem töltöttünk negyed óránál többet a dunaszekcsői buszmegállóban. Nem is tűnt különösnek, egy sima falu egyszerű buszmegállója. Leültünk a padra és vártunk, mindezt délután 4 körül. Egy részeg, hadonászó, káromkodó bácsi elment mögöttünk, elöttünk az úton egy piros autó balról jobbra, zajlik az élet. Aztán két kis lurkó egy leharcolt biciklit nyúzott. Az egyik tekert, a másik hátul állt a csomagtartón. Ezt már megcsodáltam, gondoltam is rá, hogy le kellene fényképeznem, de addigra már sajnos eltűntek. Piros autó balról jobbra vissza. Majd, egyszercsak, valami magas berregés kezdte molesztálni a fülünket, a hang irányába néztünk, hogy meglássuk a falu vagányának csupa izom trike-ját.

Láttam már pár házi barkács csodaverdát, de azok mind nagyok voltak, rozsdásak, csúnyák, szemmel láthatóan kényelmetlenek, és annyi füstöt tóltak magukból, amennyit 45 vizipipázó goás bőven megirigyelne (persze ha a füst más összetételű lenne). Viszont ez csodálatos. Nem sietett, szép lassan elvonult elöttünk, hogy megbámulhassuk, ahogy azt kell. A trike balra el, ahonnan a piros kocsi újra jött vissza, tekintetünkkel követve azon tanakodtunk, hogy miért nincs az embereknek jobb dolguk annál, hogy valami lehetetlen közlekedési módot választva furikáznak A és B pont között ide-oda, mikor jött szemből egy busz.

Tams szerencsére volt annyira vállalkozó szellemű, hogy átvágtasson az út másik oldalára, hogy lefényképezze, igen, Just Married van oda fölülre írva. A sofőr valószínűleg nem tudott róla, legalábbis nagyon furán nézett, amikor üvöltöztünk, meg integettünk neki.

Ekkor már kicsit féltem a helytől. Először volt a gyalogos, aztán a biciklis gyerekek, majd a trike, miközben egy piros autó ment ide-oda, majd jött egy busz. A járművek egyértelműen növekvő tendenciáját figyelembe véve, következőnek egy taktikai traktor, vagy valami fűrésztelepről szalajtott vérkombájn, esetleg a Carmageddonos dömper jött volna. Szerencsére azt már nem kellett megvárnunk.

Örülök neki, hogy teljesen józanok voltunk és hogy csináltunk képeket, ha egy pici akármi is lett volna bennünk, és nem tudnánk bizonyítani, biztosan nem hittük volna el, hogy ez a sok baromság ilyen kis idő alatt megesett velünk.

Hja, és ez nem egy megkésett április elsejei bejegyzés. A szekcsői móka március 31-én esett meg, de aznap már nem voltam használható, aztán inkább megvártam, hogy április másodika legyen.

Szabi

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: