Despised Icon – The Ills Of Modern Man

Ide írtam egy meglepően hosszú lemezkritikát az új DESPISED ICON lemezről, aztán mégis kitöröltem a fenébe, hiszen nagy valószínűséggel egy kurva kukkot sem értett volna belőle az, aki csak véletlenül idetéved, látókört szélesíteni.(előre szólok itt kivételesen nem lesznek most cicik és bitek) Most élhetnék a nagy szavakkal, hogy a The Ills Of Modern Man, egy kíváló Grind-HC-Gore-Extrém metál album, amiben a blastbeat és bugyinedvesítős gitártémák mesterien harmonizálnak az arcnyúzós sikolyokkal és a gyomor sötétebb oldaláról jövő bugyborékoló hörgésekkel, de nem teszem. Elég legyen annyi hogy a srácok nem szarral gurigáznak. Hallgasd a zenét, közben úgyis kénytelen vagy tompa tárgyakkal döfködni a barátodnőd/barátod/főnököd/anyósod/portásod/bkv ellenőröd szemét.De azért szeretném egy mondatban összefogalalom a szakértőknek és a laikusoknak is:

Nem olyan ordenárén fasszalbaszós mint az előző(Healing Process-személyes kedvenc), de az idei év legjobb albuma!!!

inkább csak ízelítő:

Az előző album gyorsaságához képest visszavettek egy csöppet a tempóból, viszont sokkal jobban kidolgozták és összerakták a számokat. Engem Healing nyerssessége végletekig kevert zenéje nagyon megfogott, amivel eléggé magasra tették a mércét. Tulszárnyalni nem sikerűlt, de azért szorosan a seggében van ez a korong. Egy másodpercig sem nyugodhat meg az ember, bármikor felrázhat az amúgy sem szundikálós muzsika hallgatása közben egy bugyogós hörgés(ami néha azért zaftos, forró fingnak is hangozhat), egy dallamosabb gitárszoló(meglepő de tényleg akad), továbbá a számok rejtette izgalom, ami bizony-bizony sokadik hallgatásra jön csak ki. A Modern Man hangzása szerintem nem olyan sűrű mint a Healing dalai, itt is a letisztultság és a sterilitás jellemző. Érződik a srácok fejlődése a refrén(szerűség)eken, témák keverésén, géppuska dobok mérsékelt alkalmazásán, a törések, ritmusok sokkal jobban elvannak találva, még a lassabb súlyosabb részek is, minden a helyére került, hogy az The Ills Of Modern Man legyen az idei év legjobb albuma. Márcsak az áttürés hiányzik. Nekem persze alkkor is a Healing Process káosz-spontaneitása az etalon.

A francba, mindig megfogadom hogy nem írok zenei kritika jellegű cikket(olyan mint a szexet dúdolni…), de néha azért kikívánkozik az emberből legalább ennyi.

Reklámok