Az elvetemült veteménylény, részegen

A múlt héten Steve kollegával megejtettük a Wallace & Gromit – The Curse of the Wererabbit, azaz az Elvetemült veteménylény című zseniális animációs-gyurmafilmet. Fontos megjegyezni, hogy nem voltunk épp józanok a mozizás alatt, és betegre röhögtük magunkat. Összefüggés lehet, hogy van a kettő között, de biztos vagyok benne, hogy józanul nézve is teljesen élvezhető a film, de nem szeretném kipróbálni, mert félő, hogy elrontaná a varázsát. Ám mégis, mivel ennyire élveztük, megpróbálom visszaadni az élményt… már amennyire emlékszem belőle (:

Dráma, románc, eszetlen kameranézetek, misztikus rejtély, akció, vérnyulak, steampunk szippantóberendezés, agymanipuláció, rengeteg halott növény, és az elvetemült veteménylény. Irány befele!

Szokás szerint a történettel kezdem, ami talán az emlékezetem leghiányosabb pontja. A film egy óra és negyven perces, amit én kb háromnegyed órának éltem meg. Bármilyen poén lelövése nélkül annyit mondhatok, hogy egy elvetemült bestia garázdálkodik a kertekben, és felzabálja a zöldségeket, ráadásul pont az éves, nagy-nagy fontossággal bíró zöldségverseny elött. Ezért aztán ugrasztják a vidék legdurvább nyúltalanítóit, Wallacet és Gromitot, akiket gondolom nem kell bemutatni.

A zöldek örülhetnek, Wallace és Gromit nem bántja a nyuszikat, mert  a durván szopós szájú, ámde biztos, hogy fogazó asszonyka szereti a szőrös, pihepuha dolgokat. Wallace meg szeretné…. igen, azt. A hölgy kegyeiért a gonosz vadász is verseng. Róla azt kell tudni, hogy igencsak gyorstüzelő. Mármint szeret lőni. Nyulakra. Is. Neki is van kutyája, aki tök jó arc, hegyesek a fogai csak kicsit ostoba, meg kicsi, de ezért szeretjük.

A film varázsát az adja, hogy összegyúrták a hálivúdi szuperprodukciók menő kameranézeteit és effektjeit a teljesen retardált poénokkal. Az animáció irdatlan szép (nem véletlenül kapott oszkárt), és a film egyszerre tud izgalmas és vicces lenni. Persze lehet sejteni a történetet, meg olyan hű de irdatlan nagy csavarra ne számítsatok, elvégre ez egy vígjáték, de mégis. Picit kell csak beleélnie magát az embernek, hogy átérezze a díjnyertes répák felfalásának súlyát, kicsit kell csak, hogy az adrenalinszint megemelkedjen, amikor az éjszaka közepén a kertek között a menekülő orvgyilkos nyulakat üldözik, és már remekül fogtok szórakozni.

Látvány, történet és hangulat 10/10, nálam ez egy teljesen bejövős. Ha leszámítjuk, hogy részeg voltam, szerintem 7 pontot úgy is érdemel minimum. Az imdb-n 7.9 pontot kapott, ami igencsak zsír.

Lényeg a lényeg, szedjétek össze a haverokat, vagy csak szóljatok az asszonynak, dögöljetek le a kanapéra, rendeljetek pizzát, igyatok sört, bort, és nézzétek jól meg, ha még nem láttátok volna.

Szabi

Reklámok

2 hozzászólás to “Az elvetemült veteménylény, részegen”

  1. A jelenet mikor először látjuk a Veteménylényt üti bármelyik misztikus film csúcspontját! Legalább 5-ször majdnem leestem a székről annyira kellett röhögni :)

  2. Vaz, kb sírvaröhögtük az egész filmet! ((((((((((:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: